5.Fejezet

-Szerintem most már menjünk be, későre jár és nem akarom, hogy megfázzatok.-mondta Mila és igaza volt, nagyon fújt a szél.

-Te jó ég nekem már otthon kéne lennem.-akadtam ki amikor megnéztem a nappaliban lévő órát.

-Elkisérjünk?-kérdezte Louis.

-Nem kell tudom a haza vezető utat.-nevettem el magam. Gyorsan megszárítottam a hajam és felvettem egy kényelmes göncöt. Lesiettem gyorsan a cuccommal együtt.

-Bizos vagy benne, hogy ne kisérjünk el?-kérdezte Mils

-Biztos, ne aggódjatok már!!!-ütöttem a vállukra

-Na sziasztok, de mielőtt elmennék kérek egy ölelést.-mosolyogtam majd először Milát öleltem meg utána pedig Louist.

-Mégis elkisérhettek-ekkor elkapta őket a hév-az ajtóig.-nevettem el magam

-Az más.-mondta Lou majd kimentünk a házból és elkezdett zuhogni az eső.

-Nem maradsz itt?kérdezte tesóó

-Nem haza kell mennem, majd a partin találkozunk...vagy előbb.-kacsintott Louis

-Sziasztok.-kiabáltam majd a biciglimmel tekertem haza. Pár perc múlva hazaérve azt tapasztalom, hogy valaki itthon van természetesen az anyám itthon van, de állt kint egy kocsi amit az életemben soha nem láttam.

-Nem veheted el tőlem a lányomat!-ordította anyum

-Megtehetem, szülőként.-mondta a pasas, akkor aki itt van az az apám???

-hahó anyu minden rendben?-kérdeztem majd beléptem a konyhába.

-Megérkezett a drágalátos kisasszony.-mondta az "apám" ha egyátalán az

-Anya ki ez a férfi?-kérdeztem ijedten majd odamentem hozzá

-Kicsim ő a te biológiai apád.-sírt anya-Azért jött, hogy elvigyen téged.

-Engem aztán senki se visz sehova.-ellenkeztem

-Dehogy nem apádként megtehetem.-mondta majd az apám megfogta a karom és megpróbált elhúzni anyámtól. 3 évig tanultam kung-fu-t és ez most jól jött.Semmi perc alatt a földön feküdt.

-Jólvan még maradhatsz, de hamar eljövök érted.-moöndta a hapi majd elhajtott az autóval.

-Miért nem meséltél az apámról?-kérdeztem

-Nem akartam felbojgatni a múltat.-zokogott az anyám

-Mondd el, kérlek.

-Rendben van. Amikor megszülettél apád ott volt mellettem. Olyan 2 éves lehettél amikor apád elhagyott minket egy fiatalabb nőért akit alig ismert. Én meg itt maradtam veled. Ne értsd félre nagyon örülök, hogy felneveltelek, de az ahogy apád itthagyott bennünket. Alig bírtam elviselni. Egyik éjjel amikor aludtál arra készültem, hogy megölöm magam egy konyhai kés segítségével, de mielőtt megtehettem volna megláttalak ahogy a földön kúszol és azt a nagy zöld szemeidet. Tudtam, hogy nem érhet így véget az életem. Miattad maradtam életben és ezért hálás vagyok.-sírt anyum és nem tagadom potyogtak a konnyeim. MEgöleltem és az ölébe ültem.

-Szeretlek anya.-mondtam majd adtam neki egy puszit.

-Mi lenne ha ma együtt töltenénk el ezt az estét?-kérdezte anya

-Ki nem hangynám.-mondtam majd felkeltem és hozzákezdtünk a csajos estének. Ebben benne van a manikűr a forrócsokizás, néhány ijesztő film, pattogatott kukorica és nevetés. Mondhatom most, hogy megtudtam mind ezt anyumat védeni fogom és kitartó leszek. Segítek neki amiben csak kell, tudtam, hogy meg fogom bánni a cselekedetem de nem érdekelt nem akartam elmenni innen, most hogy tudom az apám egy pszichopata, és azért is mert itt van Louis.

-Anya én most emennék lefeküdni ha nem baj.-mondtam

-Dehogy baj, menjál csak szép álmokat.-mondta anyum majd adott egy jóéjt puszit. Ahogy betakarztam el is aludtam. Az agyam anyum körül forgott. 

Louis szemszöge

-Szerinted nem esik semmi baja?-kérdeztem

-Dehogy, tud magára vigyázni.-mondta Mila

-Remélem igazad lesz és nem akad össze Brandonnal.-mentem be a konyhába és töltöttem magamnak egy kis bort.

-Mi ez az aggódási roham nálad?Csak nem beléestél??-kérdezte vigyorogva

-Dehogy is, hogy gondolod.-mondtam majd ittam egy kortyot

-Hát ahogy viselkedtél vele nagyon úgy tűnik.-mondta a tényeket

-Képzeletbeli világban élsz.-mondtam

-Ha abban élnék azt tudnám, egyébként Jen mindíg amikor itt volt rólaa árodozott, hogy milyen helyes vagy meg hogy milyen vicces és a szemeid milyen szépek.-mesélte én pedig vágtam egy meglepett fejet.

-Huhh...hát nem tudom, hogy erre mit kéne mondanom.-vakartam a tarkóm

-Lenne egy kérdésem, mi van közted és Eleanor kötz?-kérdezte Mila

-Nem tudom, de tényleg.-ráztam a fejem

-Tudom, hogy hülye ötlet de hívd meg a bulira és meglétjuk, hogy most elköveti-e mégegyszer ezt a hibát.-vetette fel az ötletet

-Rendben van, megcsörgetem.-mondtam majd a telefonomhoz nyúltam. Gyorsan felhívtam.

-Eljön a bulira.-mondtam

-Remek, ennyi izgalom elég volt mára.-mosolygott Mil

-Jólvan menjünk aludni.-mondtam majd hirtelen megcsörrent egy telefon. Ismerős volt de ez nem az enyém volt.

-Jen biztos itt felejtette a telefonját.-mondta én pedig szó nélkül felrohantam, ahogy sejtettem az édes kis barátja volt az. Tudtam, hogy ilyen pillanat nem lesz soha. Felvettem.....

-Szia Jenni csak annyit szerettem volna mondani, hogy sajnálom és, hogy kaphatok-e még 1 esélyt?

-Tudod mit van egy jobb ötletem, szállj le róla és egyébként hogy van az orrod?

-Te vagy az a vadmarha aki Jennivel volt, hogy merül hozzád a telefonja?

-Az téged nem érdekel és sokkal boldogabb nélküled. Tudod talált magának mást.

-Kit?

-Engem.-mondtam ész nélkül a telefonba.

Letettem és elkezdtem nevetni.    

-Louis mit csináltál?-kérdezte aggódva Mil

-Semmit, csak beolvastam Jenni édes kis barátjának, hogy sokkal boldogabb nélküle.

-Louis William Tomlinson te egy pihentagyú tuskó vagy, de örülök, hogy megtetted.-mosolygott

-Én is örülök, hidd el.-nevettem továb

-Akkor mégis szereted.-mondta Mil

-Talán.-vigyorodtam el.

-Louis holnap eljönnél velem megvenni amit a partyhoz kell?-kérdete

-Persze és mikor megyünk?

-Olyan fél5 fele.-adta meg az időpontot

-Megpróbálok addigra felkelni.-nevettem el magam és villanyoltás. "Szép álmokat Jen"-gondoltam magamba