5.Fejezet
-Szerintem most már menjünk
be, későre jár és nem akarom, hogy megfázzatok.-mondta Mila és igaza volt, nagyon
fújt a szél.
-Te jó ég nekem már otthon
kéne lennem.-akadtam ki amikor megnéztem a nappaliban lévő órát.
-Elkisérjünk?-kérdezte
Louis.
-Nem kell tudom a haza
vezető utat.-nevettem el magam. Gyorsan megszárítottam a hajam és felvettem egy
kényelmes göncöt. Lesiettem gyorsan a cuccommal együtt.
-Bizos vagy benne, hogy ne
kisérjünk el?-kérdezte Mils
-Biztos, ne aggódjatok
már!!!-ütöttem a vállukra
-Na sziasztok, de mielőtt
elmennék kérek egy ölelést.-mosolyogtam majd először Milát öleltem meg utána
pedig Louist.
-Mégis elkisérhettek-ekkor
elkapta őket a hév-az ajtóig.-nevettem el magam
-Az más.-mondta Lou majd
kimentünk a házból és elkezdett zuhogni az eső.
-Nem maradsz itt?kérdezte
tesóó
-Nem haza kell mennem, majd
a partin találkozunk...vagy előbb.-kacsintott Louis
-Sziasztok.-kiabáltam majd a
biciglimmel tekertem haza. Pár perc múlva hazaérve azt tapasztalom, hogy valaki
itthon van természetesen az anyám itthon van, de állt kint egy kocsi amit az
életemben soha nem láttam.
-Nem veheted el tőlem a
lányomat!-ordította anyum
-Megtehetem,
szülőként.-mondta a pasas, akkor aki itt van az az apám???
-hahó anyu minden
rendben?-kérdeztem majd beléptem a konyhába.
-Megérkezett a drágalátos
kisasszony.-mondta az "apám" ha egyátalán az
-Anya ki ez a férfi?-kérdeztem
ijedten majd odamentem hozzá
-Kicsim ő a te biológiai
apád.-sírt anya-Azért jött, hogy elvigyen téged.
-Engem aztán senki se visz
sehova.-ellenkeztem
-Dehogy nem apádként
megtehetem.-mondta majd az apám megfogta a karom és megpróbált elhúzni anyámtól.
3 évig tanultam kung-fu-t és ez most jól jött.Semmi perc alatt a földön feküdt.
-Jólvan még maradhatsz, de
hamar eljövök érted.-moöndta a hapi majd elhajtott az autóval.
-Miért nem meséltél az
apámról?-kérdeztem
-Nem akartam felbojgatni a
múltat.-zokogott az anyám
-Mondd el, kérlek.
-Rendben van. Amikor
megszülettél apád ott volt mellettem. Olyan 2 éves lehettél amikor apád
elhagyott minket egy fiatalabb nőért akit alig ismert. Én meg itt maradtam
veled. Ne értsd félre nagyon örülök, hogy felneveltelek, de az ahogy apád
itthagyott bennünket. Alig bírtam elviselni. Egyik éjjel amikor aludtál arra
készültem, hogy megölöm magam egy konyhai kés segítségével, de mielőtt
megtehettem volna megláttalak ahogy a földön kúszol és azt a nagy zöld
szemeidet. Tudtam, hogy nem érhet így véget az életem. Miattad maradtam életben
és ezért hálás vagyok.-sírt anyum és nem tagadom potyogtak a konnyeim.
MEgöleltem és az ölébe ültem.
-Szeretlek anya.-mondtam
majd adtam neki egy puszit.
-Mi lenne ha ma együtt
töltenénk el ezt az estét?-kérdezte anya
-Ki nem hangynám.-mondtam
majd felkeltem és hozzákezdtünk a csajos estének. Ebben benne van a manikűr a
forrócsokizás, néhány ijesztő film, pattogatott kukorica és nevetés. Mondhatom
most, hogy megtudtam mind ezt anyumat védeni fogom és kitartó leszek. Segítek
neki amiben csak kell, tudtam, hogy meg fogom bánni a cselekedetem de nem
érdekelt nem akartam elmenni innen, most hogy tudom az apám egy pszichopata, és
azért is mert itt van Louis.
-Anya én most emennék
lefeküdni ha nem baj.-mondtam
-Dehogy baj, menjál csak
szép álmokat.-mondta anyum majd adott egy jóéjt puszit. Ahogy betakarztam el is
aludtam. Az agyam anyum körül forgott.
Louis szemszöge
-Szerinted nem esik semmi
baja?-kérdeztem
-Dehogy, tud magára vigyázni.-mondta
Mila
-Remélem igazad lesz és nem
akad össze Brandonnal.-mentem be a konyhába és töltöttem magamnak egy kis bort.
-Mi ez az aggódási roham
nálad?Csak nem beléestél??-kérdezte vigyorogva
-Dehogy is, hogy
gondolod.-mondtam majd ittam egy kortyot
-Hát ahogy viselkedtél vele
nagyon úgy tűnik.-mondta a tényeket
-Képzeletbeli világban
élsz.-mondtam
-Ha abban élnék azt tudnám,
egyébként Jen mindíg amikor itt volt rólaa árodozott, hogy milyen helyes vagy
meg hogy milyen vicces és a szemeid milyen szépek.-mesélte én pedig vágtam egy
meglepett fejet.
-Huhh...hát nem tudom, hogy
erre mit kéne mondanom.-vakartam a tarkóm
-Lenne egy kérdésem, mi van
közted és Eleanor kötz?-kérdezte Mila
-Nem tudom, de
tényleg.-ráztam a fejem
-Tudom, hogy hülye ötlet de
hívd meg a bulira és meglétjuk, hogy most elköveti-e mégegyszer ezt a
hibát.-vetette fel az ötletet
-Rendben van,
megcsörgetem.-mondtam majd a telefonomhoz nyúltam. Gyorsan felhívtam.
-Eljön a bulira.-mondtam
-Remek, ennyi izgalom elég
volt mára.-mosolygott Mil
-Jólvan menjünk
aludni.-mondtam majd hirtelen megcsörrent egy telefon. Ismerős volt de ez nem
az enyém volt.
-Jen biztos itt felejtette a
telefonját.-mondta én pedig szó nélkül felrohantam, ahogy sejtettem az édes kis
barátja volt az. Tudtam, hogy ilyen pillanat nem lesz soha. Felvettem.....
-Szia Jenni csak annyit
szerettem volna mondani, hogy sajnálom és, hogy kaphatok-e még 1 esélyt?
-Tudod mit van egy jobb
ötletem, szállj le róla és egyébként hogy van az orrod?
-Te vagy az a vadmarha aki
Jennivel volt, hogy merül hozzád a telefonja?
-Az téged nem érdekel és
sokkal boldogabb nélküled. Tudod talált magának mást.
-Kit?
-Engem.-mondtam ész nélkül a
telefonba.
Letettem és elkezdtem
nevetni.
-Louis mit
csináltál?-kérdezte aggódva Mil
-Semmit, csak beolvastam
Jenni édes kis barátjának, hogy sokkal boldogabb nélküle.
-Louis William Tomlinson te
egy pihentagyú tuskó vagy, de örülök, hogy megtetted.-mosolygott
-Én is örülök, hidd
el.-nevettem továb
-Akkor mégis
szereted.-mondta Mil
-Talán.-vigyorodtam el.
-Louis holnap eljönnél velem
megvenni amit a partyhoz kell?-kérdete
-Persze és mikor megyünk?
-Olyan fél5 fele.-adta meg
az időpontot
-Megpróbálok addigra
felkelni.-nevettem el magam és villanyoltás. "Szép álmokat
Jen"-gondoltam magamba